Európa jövője a szociális jogok evolúciója?
Nyolcadik állomásához érkezett a Futur Eu programsorozat a Titkok Házában. Ezúttal a szociális jogokról tartott előadást Lengyel Zsófia esélyegyenlőségi referens, kommunikációs szakember, válogatott parasportoló. Zsófia maga is gyengénlátó, vakvezető kutyával érkezett a helyszínre.
A szakember saját élményein keresztül mutatta be, mennyi változás történt a fogyatékosággal élők életében, megítélésében az elmúlt 30 évben hazánkban. Korábban a szegregáció, vagyis a teljeskörű elkülönítés volt jellemző a fogyatékossággal élő személyekkel szemben, „bedugták” otthonokba őket, külön oktatási intézményekbe jártak, teljesen elkülönültek az ép emberektől, a társadalom tulajdonképpen kirekesztette őket. Zsófia szülei támogató szeretetben részesítették őt, ami sokkal könnyebbé tette a boldogulását az életben. Ma már az integrált oktatás figyelhető meg, ami ugyan nehéz a fogyatékosággal élőknek, de a beilleszkedést, a boldogulást a mindennapi életben elősegíti. Zsófia hangsúlyozta például, hogy mindenképpen tanuljanak, legyenek céljai a fogyatékosággal élőknek ugyanúgy, mint az épeknek, hiszen ez viszi előre az embert. Külön kitért a támogatási rendszerre, amely szerinte nem megfelelően működik jelenleg. Egy fogyatékossággal élő embernek az lenne a legjobb, ha munkát biztosítanának, fizetést kapna, hasznos része lehetne a társadalomnak, ami nem utolsó sorban az önbecsülését is erősítené. Számtalan olyan munka létezik a világon, amelyet el tudnak végezni a fogyatékossággal élők. Zsófia emellett a fogyatékossággal élők mindennapi életét megkönnyítő segédeszközök ingyenessé tételét szorgalmazta, legyen az egy kerekesszék vagy egy hangosmérleg, hiszen az adott ember nem tehet arról, hogy nem tud járni, nem tudja leolvasni a mérlegről a számokat, és ezek az eszközök jelenleg nagyon drágák.
Az előadás utáni beszélgetésen szóba került az érzékenyítés kérdése is. Zsófia szerint az a legideálisabb, ha már kicsi kortól hozzászokik a gyermek a mássághoz, akármilyen értelemben is használjuk ezt a szót. Intézményi szinten az általános iskola első osztályától kezdve ajánlja az érzékenyítést. Szóba került a munkáltatói oldal is, hogy mennyire vannak felkészülve egy fogyatékossággal élő alkalmazására és maga az akadálymentesítés is előkerült témaként, hogy mennyire meg tudja nehezíteni egy kerekesszékes, egy vak ember mindennapjait egy lépcső megléte vagy egy rámpa hiánya.
Zsófia szerint rengeteget változott hazánkban is a hozzáállás az elmúlt évtizedekben, az elmondható, hogy van még hova fejlődnünk, hiszen az európai országok ebben is előttünk járnak.
