Belvárosi séta – Letűnt korok apró emlékei
Váczi Márk történész, városkutató vezetésével egy újabb „fejezetét” ismerhették meg az érdeklődők Székesfehérvár múltjának tegnap délután. A Cselekvő Fehérvár szervezésében megtartott Belváros titkai címmel meghirdetett séta a nyilvánvaló történelmi értékeken túl rejtett kincseinkre is kitért.
A városismereti séta most is sokakat vonzott: közel ötvenen érkeztek a történész szeptember 29-ei túrájára, mely a Basa utcából indult. Ahogy azt Váczi Márktól megszokhattuk: az időutazás szinte azonnal kezdetét vette. Mint ahogy a gyülekező helyszínén is elhangzott, a Basa utca középkori eredetű, de csak a 18. század elejétől lehet ténylegesen utcának nevezni. Érdekessége, hogy a mai 2-es és 4-es szám között a régi Budai-kapu maradványai még 1787-ben is megvoltak, pedig annak funkcióját 1601-től az új kapu vette át.
A 4-es szám alatt most egy kétemeletes sarokházat láthatunk, mely 1967–68 között épült, részben az egykori várfal maradványaiból. A 17. század végétől a 18. század második feléig egyébként fürdő működött itt, később pedig átadta helyét egy barokk lakóháznak. Itt lakott Áron Nagy Lajos kétszeres Munkácsy-díjas festőművész is, akinek különleges – festőállványon álló - bronzból készült emléktáblája a ház előtt látható.
A séta következő állomása a Bástya utca volt, melyet a középkorban még nem lehetett ezzel a névvel illetni: a városfalak mentén csak a töltéseken tudtak közlekedni az emberek.
- A keleti oldal házai a 18. század végén lebontott várfalakra épültek, a kialakult telkek a várárokig, vagyis a Várkörútig nyúltak. Az utca neves lakója volt Andreas Fligl szobrász 1793-tól (1-es szám), és itt működött a Számmer nyomda is 1890-től, a 9-es szám alatt – a történész, ennek a háznak a bemutatásával folytatta a sétát. Mint kiderült, 1940-ben a Számmer nyomda utóda a Pannónia Nyomdavállalat lett: bérháznak alakíttatta át, majd 1955-ben a Székesfehérvári Nyomda részére üzemi épülettel toldották meg.
A Bástya utca 7-es szám előtt is elidőzött a csoport. Váczi Márk elmondta: Fehérváron már nagyon kevés a szecessziós épület és konkrétan ezt nagyon kevesen ismerik, pedig a díszítőelemek jellegzetesek rajta.
Még mielőtt rákanyarodtunk a Fő utcára, megálltunk a Bástya első épülete előtt is, mely a már említett Adreas Fligl szobrász lakhelye is volt.
- A szobrász örököse, Fligl József 1841-ben eladta a házat, azonban az emlékét ma is őrzi az épület: a Bástya u. felőli, kőkeretes kapuja fölött az építtető szobrásznak a kapura támaszkodó kő domborműve látszik, AF monogrammal, 1793-as építési dátummal és a szobrászmesterség allegorikus ábrázolásával. Érdekesség, hogy a két világháború között Krén Ignác kályhagyárának adott otthont az épület – tette hozzá a séta vezetője.
A következő állomás a Fő utca 1- es szám volt: a 19. század második felében húzták fel az épületet. 1940-ben itt volt dr. Kepes János magyar királyi közjegyző lakása, melynek a ház homlokzatán látható tábla is emléket állít.
A séta Székesfehérvár legjellegzetesebb emlékművénél folytatódott. A Fehérvári jogot - vagy ahogyan a legtöbben ismerik: az Országalmát - Ohmann Béla készítette 1938-ban. A Városház téren ekkoriban Bory Jenő Püspökkút emlékszobra állt (ezt ma a Piac téren, a buszpályaudvar mellett láthatjuk), azonban a kútszobor üzenete - miszerint Székesfehérvár volt a Magyar Királyság első fővárosa - megkövetelte a központi elhelyezését. Így került az Országalma a Városház térre.
A körbefutó felirat egy 1237-ben kelt oklevélből való: „LIBERTATES CIVITATI ALBENSI A. S. REGE STEPHANO CONCESSAE”, azaz Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta, más fordítás szerint: Fehérvár szabad város Szent István kegyéből.
Váczi Márk az Országalma bemutatása után a Hősök terére kalauzolta a résztvevőket.
- Hősök terén található, 1929-ben készült Hősi emlék egy közös munka eredménye: Pásztor János szobrász, Hikisch Rezső építész, Gaál Mihály és ifj. Havranek Lajos kőfaragók műve. A székesegyház altemplomi bejárata fölött jelenik meg, kerek, háromalakos, lovas plasztika, melyet 1938-ban Pásztor János az előtérben álló mészkő szarkofággal és a fekvő katona alakjával egészítette ki. Fontos tudni, hogy a fekvő katona figuráját a hatvanas évek elején eltávolították, és csak 1989 őszén került vissza – mondta el a városkutató, aki a szomszédos Szent Anna kápolnáról is mesélt a megjelenteknek.
Utóbbi a város egyetlen épségben fennmaradt középkori épülete. Korábban tévesen a Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost Szent Anna-kápolnájával azonosították, majd Hentel fehérvári polgárt tartották az építtetőnek.
A túra a II. János Pál pápa téren, a Szent István király bazilikának a megcsodálásával zárult. Váczi Márk elmondta: Az egyhajós, kéttornyos barokk templom a belváros legmagasabb pontján épült. Nyugati homlokzata előtt 1970-ben négykaréjos alaprajzú kora Árpád-kori templom maradványait tárták fel, amelynek datálása vitatott. A mai Bazilika helyén az első templom valószínűleg a 13. században épült, és talán azonos a forrásokból ismert Szent Péter (és Pál) egyházzal, amely a latinok plébániájaként funkcionált és szerepe volt a középkori királykoronázásokban is. A 14–15. században átépült, a török korban dzsámi volt, a 17–18. században pedig két, különböző magasságú toronnyal rendelkező gótikus templomként ábrázolták – vette végig a székesegyház viharos történelmét a városkutató. Váczi Márk azt is megjegyezte: a közelmúltbeli restaurálásának köszönhetően nem csak látványában lett csodálatos a székesegyház, így történelmi jelentősége is hangsúlyt kapott.
Váczi Márk legközelebb a Várkörúton kalauzolja végig az érdeklődőket. Az ingyenes séta időpontja: október 6, 16:30. Gyülekező az Országzászló téren!
(Az ingyenes program a TOP-6.9.2-16-SF1-2018-00001 „Helyi közösségfejlesztés Székesfehérváron” című projekt keretében valósult meg. A további programokról a www.facebook.com/cselekvofehervar oldalon lehet tájékozódni.)
