Magyarok tündöklő csillaga
Szent István király tiszteletére szerveztek augusztus 15-én előadásokat Magyarok tündöklő csillaga címmel a Székesfehérvári Királyi Napok ünnepsorozat részeként, a Cselekvő Fehérvár szervezésében. Az Áron Nagy Lajos téren Estefán király legendája kelt életre a Szabad Színház tolmácsolásában, ezt követően a Fehérvári Civil Központban folytatódtak a történelmi témájú programok.
Estefán király legendáját elevenítette fel a Szabad Színház az Áron Nagy Lajos téren, ahol Adorján Viktornak a Hartvik püspök Szt. István-legendája nyomán írt darabját játszották. In medias res, a dolgok közepébe vágva kezdődött a középkori vígjátékok stílusát, hangulatát megidéző előadás, pontosan a még Vajk névre hallgató gyermeket megtámadó torokgyík leküzdésétől indulva. A krónikás történetmondása a fiú neveltetésétől, Gizella asszonnyal kötött házasságától, Estefán lovaggá ’üttetésén’, Koppánynak az őrzőangyal általi ’legyőzettetésén’ át mesélte végig a legendát, amelyben a templomok, ’klastromok’ építtetését, az ország gyarapodását, a keresztény királlyá koronázást, majd Gellért püspök által feljegyzett, Szent Imre hercegnek megfogalmazott intelmeket is színpadra vitték.
Ezután a Fehérvári Civil Központban folytatódtak a történelmi témájú programok Magyarok tündöklő csillaga címmel. A rendezvény megálmodója, Németh László, az Alapítvány a Székesfehérvári Fogyasztóvédelemért elnöke köszöntötte a közönséget: Fehérvár nekem főváros, itt született meg az országunk, itt lettünk keresztény ország – fejezte ki a kezdeményezést elindító gondolatokat. Elmondta, hogy a Szent István városában szervezett történelmi előadások régóta szívügye, Siklósi Gyula régészprofesszor, barátja halála után pedig felelősségként tekint erre a küldetésre. A rendezvényt hagyományteremtő céllal hívták életre, szeretnék minden évben megszervezni, mondta el.
Vargha Tamás államtitkár, Székesfehérvár országgyűlési képviselője köszöntő beszédében azt fogalmazta meg, hogy Székesfehérvár az ország jelenének és múltjának a legfontosabb közössége az állammá fejlődés útján, majd az Országalmán is olvasható, a Szent István által adományozott fehérvári szabadságjogokat, valamint az 1222-ben kiadott Aranybulla történelmi jelentőségét emelte ki. „Ez a város ma elért oda, hogy Magyarország, és nem csak Fejér megye, hanem a megyénél sokkal nagyobb, szélesebb, több mint egymilliós régió gazdasági, adminisztratív és kulturális központja. Az ország egyik legjelentősebb városa a történelmi főváros. És ezen az úton, amit bejártunk, ezen az úton Szent István indított el bennünket” – fogalmazott Vargha Tamás az örökségül kapott hagyatékról és értékekről, amelyeket erővel és hittel tovább vinni nemcsak cél, de kötelesség, mondta.
Dr. Szabados György történésznek, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont munkatársának az előadásával kezdődött a szakmai ismeretterjesztő program. Az István király koronázó fővárosa című prezentáció gondolatmenetét a kutató egy lírai bevezetővel indította el, A pannóniai énekből idézve: „Árpád vala nagy eremben,/ Mert az ország lén kezében,/ Ő megszálla fenn egy hegyben./ Székesfejérvárhoz lén ű kezeiben” – utalva arra, mit erősített meg István azzal, hogy Székesfehérvárt tette meg koronázóvárosnak. A források között Laskai Osvát 1497-es prédikációgyűjteményére, Spangár András 1738-es történetírására, a Szent István-legendákra, Kézai Simon kórinkájára és a Képes Krónikára is hivatkozva több alappillért említett, melyek alapján helytálló a következtetés: a székesfehérvári Szűz Mária Bazilika volt a koronázótemplom. Csak székesfehérvári koronázásról állnak rendelkezésre források, esztergomiról nem, mondta, illetve a király saját kápolnájának tekintette a fehérvári templomot, és olyan hatalmat adományozott annak, hogy fölötte egy püspök se gyakorolhasson hatalmat – így az egyetemes egyházkormányzati rendszerbe nem tagozódott be a nagy kiváltságú Bazilika. Továbbá a bolgár, 1009-1015 körüli hadjáratról szóló történetírásaiban az áll, hogy a Szűz Mária Bazilikának István király adományt adott a zsákmányból, tehát annak állnia kellett már abban az időben. Így a fehérvári királyi kápolna akkor már a „magyar nemzet álladalmi temploma” lehetett, amit az államformaváltásra tudatosan készülő nagyfejedelem építtetett 997 és 1000 között – foglalta össze a történész.
A következőkben Váczi Márk történész, a Magyar Városkutató Intézet munkatársa Szent István emlékezete Székesfehérváron címmel tartott előadást. A szakember az 1938-as Szent István Emlékévet, az ahhoz kötődő rendezvényeket, az akkor átadott épületeket, köztéri alkotásokat vette górcső alá. Elmondta, az első, igazán jelentős eseményre május 22-én került sor: ez volt a híres vitézavatás a frissen felújított és átadott Romkertben. Ugyanezen a napon Horthy Miklós a Széna téren (akkori nevén Szent István téren) felavatta az elemi iskolát is, mely – mint oly sok, ebben az évben átadott intézmény - az államalapító nevét viselte.
Horthy Miklósnak ebben az évben igen sok rendezvényen meg kellett jelennie, így történhetett, hogy egyes eseményekre a feleségét, Purgly Magdolnát küldte. Ilyen volt például az Úrinők Otthonának alapkőletétele is, ahol asszony egyedül jelent meg – tudtuk meg Váczi Márk előadásából.
Ugyancsak fontos esemény volt 1938-ban, amikor a Szent Jobb Fehérvárra érkezett. A király jobb kezét az úgynevezett Aranyvonattal szállították a megyeszékhelyre, a koronázóvárosban pedig egy Mária Terézia által 1777-ben Székesfehérvárnak adományozott hermában vitték körbe.
Ahogy az várható volt, az emlékév tiszteletére kihelyezett, ünnepi országgyűlést tartottak Székesfehérváron, mely gyűlésen többek között arról is rendelkeztek, hogy augusztus 20-a nemzeti ünnepnap legyen. A történész elmondta: előtte Szent István szentté avatásának évfordulója leginkább egyházi és Székesfehérvári ünnep volt.
Váczi Márk felszólalásában az 1938-as évhez kötőtő köztéri alkotásokra is kitért: a Török kút – bár a török felszabadítás évfordulójának alkalmából épült – ugyancsak az emlékévben került átadásra. Ráadásul a felette olvasható véset is az államalapítót idézi: „Szent István állja itt mindig a vártát”.
A leglátványosabb, egyben legmonumentálisabb alkotás – mely szánt szándékkal a 900. évfordulóra készült – az Szent István lovasszobra a Megyeház előtt. Váczi Márktól megtudtuk: augusztus 18-án állították fel az államalapító szobrát az egykori Megyeház téren (ma Szent István tér). A hely, azonban sokáig nem volt egyértelmű. Az elbeszélések alapján a művész, Sidló Ferenc elkészítette a szobor gipszmását, amit végig cipeltek a történelmi belváros utcáin, hogy megtalálják a legmegfelelőbb helyet. Végül Marosi Arnold múzeumigazgató javaslatára került a Megyeház térre, ahol ekkor még Kallós Ede huszárszobra állt.
Váczi Márk után Kulcsár Mihály régész, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója Siklósi Gyula és Székesfehérvár kapcsolatáról osztott meg összefüggéseket a hallgatósággal. A rendezvényt a Szent István emléke filmbemutató zárta, Vakler Lajos szerkesztő-rendező közreműködésével.
(A rendezvény a TOP-6.9.2-16-SF1-2018-00001, Helyi közösségfejlesztés Székesfehérváron projekt keretében valósult meg.)
